A mozaik az ókori Görögországból származik. A mozaik eredeti jelentése a mozaik módszerrel készült részletes díszítés. Azok az emberek, akik a kezdeti időkben barlangokban éltek, különféle márványokat használtak a talajra, hogy a padlót tartósabbá tegyék. A legkorábbi mozaikok ennek alapján készültek.
A mozaik a legkorábbi intarziás művészet, amelyet a falra vagy padlóra felvitt apró kövek, kagylók, kerámiák, üveg és más színes betétek festett mintái fejeznek ki.
A mozaik dekorációs anyag lett. A legkorábbi építészeti díszítésre használt mozaik a sumérok templomfala. A mezopotámiai síkság templomfalán mozaik díszítő minták láthatók Európa Mezopotámiáján. A Beauty's Sun Dog mozaik a sok közül az egyik legkorábbi ismert mozaik. A legtöbb régészeti felfedezés az ókori görög korszakban volt. Az ókori görögök márványmozaik térköveit széles körben használták. Akkoriban a leggyakrabban használt forma a fekete-fehér burkolat mozaik volt, és csak a tekintélyes uralkodók és a gazdagok. A mozaikok díszítő használata akkoriban luxusművészetnek számított.
Amikor az ókori Görögország késői időszakára fejlődött, néhány képzett kézműves és művész kisebb kavicsdarabokat kezdett felhasználni és kézzel vágni, hogy gazdagítsa építészeti dekorációs munkáit, hogy változatosabbá tegye a mozaikmintákat. A kis kődarabokat egyesítik és egyesítik, hogy mozaikokból álló mozaikot készítsenek, amelyeket az épületek falaira, padlójára és oszlopaira burkolnak. Primitív és durva művészi kifejezésmódja a mozaiktörténet és kultúra értékes gazdagsága.
Az ókori Róma idejében a mozaikok nagyon elterjedtek, a hétköznapi házak és középületek falait és padlóját, oszlopait, munkalapjait, bútorait mind mozaikkal díszítették.
Az európai reneszánsz idején a festő perspektivikus módszerének alkalmazása a festői síkban áttörést jelentő térszerkezetet hangsúlyozta, a síkban pedig háromdimenziós érzéket követett. Ebben az időben a mozaikanyagok, például maguk a mozaikok nem voltak alkalmasak ilyen háromdimenziós teljesítményre. A mozaiknak, mint festőművészetnek mennie kell A realizmus nem könnyű. A mozaik egyedi drámai és merev formái elfeledtetik funkciójukat a mozaikalkotással foglalkozó művészeket, és a mozaikoktól erősen visszafogják őket.
Míg a mozaikművészet a reneszánsz idején az egyéb művészi kifejezések térnyerése miatt hanyatlásnak indult, addig a nyugati féltekén az inka, maja és azték civilizációkban kevert mozaik- és berakási technikákat fejlesztettek ki a díszek és apró dísztárgyak díszítésére. Az olyan műtárgyakat, mint az aranyföld és a türkiz, a gránátot és az obszidiánt összetett emberi és geometriai alakzatok és egyéb művészi kifejezések létrehozására használták, míg a diotivakánok türkizt, kagylókat vagy obszidián dekorációkat használtak maszkok készítéséhez, a mozaikművészet folytatódhatott.
A termelékenység fejlődése, a gyártástechnológia folyamatos fejlesztése, valamint a dekorációs anyagok folyamatos gyártása és felhordása révén a mozaikok gyorsan áttörték a hagyományos mozaikokban használt anyagok sorát. A hagyományos márványtól, kavicstól, üvegcsempétől, kerámiától, porcelántól és zománcztól kezdve minden olyan anyagig, amelyet az életében használhat, például gombok, evőeszközök vagy írószerek. A mai magas ipari technológia korában az aranyból és ezüstből készült üvegszerű betétek is tömegesen gyárthatók.
Feladás időpontja: 2022. december 13